9.fejezet - Elraboltak?! #2 (Teljes)

"Egyszer csak egy villanás, zajok és bumm... Sötétség..."

Meglepődtem. A könyv üres volt, de nem csak elöl hanem az összes lapja. Egy árva kis írás vagy betű se volt benne. Tehetetlenül zártam be a könyvet és dobtam az ágy végébe. Egy nagyot sóhajtottam és elkezdtem gondolkodni. Azt mondta Dennis hogy valami féle rúna segít nekünk... Hirtelen álltam fel és indultam el az íróasztalom felé. Elővettem egy lapot és egy ceruzát majd megpróbáltam valamit alkotni, de nem sikerült. Bárhogy is törtem a fejem semmi sem jutott az eszembe, így elkezdtem értelmetlen vonalakat rajzolni hátha kijön valami ábra, de nem éreztem ugyan azt a bizsergető érzést az ujjamban mint akkor. Reménytelenül dobtam arrébb a ceruzát. Gyerünk Naomi, ne legyél ilyen béna! Próbáltam ösztönözni magam, de minden hiába. Megfordultam a székemen és az ágyamon heverő könyvre pillantottam. Lehet hogy ez tényleg csak egy hülye könyv. Felálltam, majd ledobtam magam az ágyra, becsuktam a szemem és hagytam hogy kipihenjem magam ezzel együtt hagytam, hogy berántson egy álom a fekete lyukba.

- Naomi! Naomi! Naomi! - ismeretlen hangokat hallottam magam mellől. Az iskola előtt álltam én és...Én. A hatalmas udvaron van egy gyönyörű cseresznye virág fa. Ez alatt álltam háttal saját magamnak. A hajamat néha-néha megcsapta a szél, de nem mozogtam, mintha csak bámultam volna magam elé. Megpróbáltam közelebb menni, de ekkor egy fekete elmosódott árny jelent meg mögöttem. A fa alatt lévő énem nem mozdult, de a lábaim mozgásra késztettek és sebes léptekkel közelítettem meg magam. Mikor már majdnem hozzáértem a saját vállamhoz koppanást hallottam.

Kinyitottam a szemem és hirtelen ültem fel. Előttem állt Dennis Copper kezében a lámpámmal, amit szerintem levert a helyéről.

- Te...?

- Én csak érted jöttem. - jelentette ki, majd a lámpát visszarakta a helyére és elindult felém.

- Miért is? - álltam fel az ágyról és az ajtó felé kezdtem lépkedni. Nagyon fura volt... Mikor az ajtóhoz értem megmarkoltam a kilincset és mikor leakartam nyomni valaki megelőzött. Hátra akartam fordulni megnézni ki az, de minden elsötétült.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hirtelen nyitottam ki a szemem és ültem fel. Hevesen kapkodtam a levegőt és a szívem a torkomban dobogott. Beugrott mi történt, hogy minden elsötétült, hogy valaki leütött. Egy francia ágyon ültem egy szobában. A szoba falai vérvörösek voltak szintén mint a függöny. Előttem helyezkedett el az ajtó ami nagy volt és barna. Nem is érdekelt tovább hogy milyen a szoba másik fele, felálltam és elindultam a kijárat felé. Hozzáértem a kilincshez, majd lassan lenyomtam. Hatalmasra nyitottam a szemem mikor éreztem hogy könnyedén kitudom nyitni. Megálltam egy kicsit és elkezdtem gondolkozni. Ez mind Dennis Cooper műve... Mi vár rám odakint hogy ha kinyitom az ajtót és kilépek rajta? Egy nagy levegőt vettem... Lassan kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta. Egy folyosón találtam magam ami teljesen meg volt világítva és csak az én léptemet és lélegzésemet lehetett hallani. Megnéztem a folyosó mindkét végét és a jobb oldalon észrevettem egy lépcsőt. Halkan elindultam, de ekkor vettem észre hogy nem a saját ruhámban vagyok, mivel rettenetesen elkezdtem fázni. Egy hosszú fehér hálóing volt rajtam csupán, és semmi más. Mikor elértem a lépcsőhöz megtorpantam. Dennis mély és érdes hangját hallottam és egy másik férfiét. Nem értettem semmit, hogy miről is beszélnek ezért visszatartott lélegzettel lépdeltem lefele a lépcsőfokokon. Nem tudom, hogy miért és hogyan vagyok ilyen merész, de csak az járt a fejemben hogy ki kell innen jutnom, hogy Dennis elrabolt és nem szabad bíznom benne. Mikor már szinte a lépcső legalján voltam már tisztán hallottam a hangokat.

- Ha apád megtudja... - hallottam az idegen férfi hangját.

- Nem fogja! - Dennis hangja magabiztos volt és határozott oly annyira hogy kirázott a hideg.

- Te tudod... De mit akarsz kezdeni egy boszorkánnyal? Főleg ha a bátyja megtudja hogy itt van... Nem fog öröm táncot járni... - hallottam amint valaki egy nagy levegőt vesz, majd kifúja. Drake... Drake itt van? Drake is...?

- Most menj! - lépteket hallottam, majd ajtó csapódást. Mi lesz ha erre jön? Észre fog venni! Sietve még is halkan megpróbáltam fellépdelni a lépcsőn mikor újra meghallottam azt a magabiztos, kemény hangot.

- Állj meg ott és gyere ide! - hirtelen rezzentem össze és úgy éreztem menten elájulok. A lábam kezdett alattam összerogyni. - Vagy menjek én?! - hallottam ahogy elkezd a felém lépkedni. Megfordultam és megláttam őt. A lépcső legalján állt így végig tudtam nézni rajta. Egy egyszerű fekete rövid ujjút és egy fekete szakadt farmert és tornacipőt. Haja rendezetlen volt és szeme szinte csak csillogott. - Gyere ide! - szólt újra, de most lágyabb hangon. Én hátráltam felfele, majd megfordultam és elkezdtem futni. Mikor felértem a folyosóra azt a szobát céloztam meg amiben felébredtem és sebesen befutottam, majd becsuktam az ajtót, de szomorúan láttam hogy csapdát állítottam magamnak. Az ajtót nem lehetett bezárni ezért nekidőltem és vártam. Vártam hogy mikor kap el. Egy kis ideig nem hallottam semmit csak a csendet, majd meghallottam a lépteit. Lassú volt, mégis hangos. A levegőt kapkodtam ki-be, a mellkasom gyorsan emelkedett és süllyedt. 

- Naomi állj el az ajtó elől és engedj be! - nem tettem eleget a kérésének, ezért csak egy nyomást éreztem, majd egyszerűen arrébb tolt engem az ajtóval együtt. A szoba másik végébe futottam, de már tudtam hogy ennyi, vége, elkapott... A fal felé fordultam ezért újból csak a lépteit hallottam. Éreztem hogy a hátam mögött áll, majd hirtelen fordított maga felé. Becsuktam a szemem mert nem akartam ránézni. Egyszerűen félelmet és gyűlöletet éreztem iránta. 

- Gyönyörű vagy...! - simította végig az arcomat.