2016. augusztus 28., vasárnap

7.fejezet - Mindent tudok!


Sziasztok! Ezt a részt egy kis kérdéssel fogom kezdeni.
Szeretnétek egy fejezetet Dennis szemszögéből is? 
Ha igen akkor az oldalsávban tudtok szavazni!
Puszi! :*





"Ez vagyok én... Most már tudom... Úgy érzem más ember lettem."






Hirtelen löktem el magamtól és hevesebben kezdtem venni a levegőt. A sötétben nagyon is ijesztőnek tűnt, de valami még is megfogott benne. Talán a hanyag test tartása? Vagy a feketének tűnő szeme? Nem tudom biztosan, de van benne valami különleges.
- Most már kérdezhetsz. - dőlt neki az előttem lévő fának. Meg volt közöttünk a három méter távolság és úgy folytatta. - Csak ketten vagyunk. Elmondok mindent.
- Miért vagyok én ilyen? - nem haboztam kérdezni.
- Valószínűleg az egyik családtagod, szerintem a nagymamád volt az akitől ezt örökölted és ez életed végéig veled marad. Ezzel születtél és ezzel is halsz meg.
- Van ennek mellékhatása? - tettem fel a kérdést mire elnevette magát.
- Mellék hatás? Te tényleg nagyon tudatlan vagy. Elmondok neked mindent csak arra kérlek hogy amíg nem végzek maradj csendben és hallgass figyelmesen. Rendben? - csak bólintottam egyet. - Szóval te egy boszorkány vagy. A boszorkány nem azt jelenti hogy tudsz varázsolni, illetve nagy üstökben bájitalt főzöl. A boszorkány egy olyan teremtmény aki lát előre dolgokat, hall dolgokat és rúnákat rajzol. A rúna segít neki gondolkozni és ha kell életben maradni. Te is egy rúnát rajzoltál az egyik órán nem igaz? Valószínűleg valamin nagyon járt az agyad. Lehet hogy te fel sem fogtad, de már előregondolkodsz. Az álmok amiket látsz az egy vészjelző, hogy mikor kerülsz bajba, illetve ha valaki nagyon közel áll a szívedhez az ő sorsát is látod. Nem tudom miért csak most jött ki rajtad a "mellék hatás" ahogy te nevezted. Ja, és a hangomat azért hallottad a fejedben mert én sem vagyok teljesen ember. A szüleim vadászok. Olyanokra vadászunk mint te vagy és a többi teremtmény. Téged egy halott véréből és vasból készített tőr tud megölni. - összerándultam ennek a hallatára. Vártam egy kicsit, majd mikor már nem mondott semmit feltételeztem hogy befejezte.
- Ha te is vadász vagy... Miért nem ölsz meg engem is? 
- Az legyen az én titkom. - láttam a sötétben hogy kacsint egyet, majd elindul. - Bella már aggódik érted, úgy hogy én sietnék a helyedben! - és eltűnt a sötétben. Még mindig a fának dőlve álltam és próbáltam megjegyezni mindent. Még mindig elég hihetetlen, de még is elhiszem. 
Letéptem egy virágot Bellának és visszaindultam a sátorhoz. Amikor oda értem Bell állt előttem, majd rögtön megszólalt.
- Hol voltál idáig? Mi a francot csináltál? Azt hittem elvitt egy farkas vagy egy medve! - majd hátat fordított nekem és bement a sátorba. A kis durci.
- Nyugi csak sötét volt és még kitapogattam mi hol van. - feküdtem be mellé.
- Többet ilyet ne csinálj! - fordult felém. - Jó éjt! - ennyi is volt a játék? Bár mondjuk nem is bánom annyira.
- Jó éjt. - majd álomra hajtottam a fejem.


- Végre! - dőltem rá az ágyamra. Végre itthon vagyok, mert nagyon kényelmetlen volt a sátorban aludni. Reggel felkeltünk, reggeliztünk majd indultunk is haza. Dennis nem volt a buszon. Azt mondják a többiek hogy Samért és érte jött kocsival a haverjuk, így nem történt velem semmi érdekes. Egész úton azt hallgattam hogy Bella mennyire várja már a szombati randit. Örülök neki meg minden, de már egy kicsit idegesítő volt, de jó barátnő létemre nem szóltam bele csak hagytam hogy mondja. Rögtön eszembe jutott a beszélgetésünk Dennissel. Azt mondta valószínűleg a nagymamámtól örököltem ezt, de melyiktől? Mivel az anyai nagymamám már nem él azért könnyebb lesz az ő cuccait át kutatni. Lementem anyuék szobájába és kihúztam az ágy alól egy nagyobb dobozt. Ebbe benne van a nagyi minden kis dolga. Például a kedvenc kendője és a kis tükre. Mikor már majdnem a doboz alján tartottam kiemeltem egy kisebb könyvet. Mindent vissza raktam a helyére és felszaladtam a szobámba. Nem haboztam kinyitni de megdöbbentem. Nem volt  benne semmi.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése