13.fejezet - Más...

" Egyszer közönyös, utána kedves... Ezzel az őrületbe kergetett...! "

Hirtelen hallottam hangokat amik a szoba felé tartottak. Dennis kivágta az ajtót és amilyen gyorsan kinyitotta, olyan gyorsan csukta be. Megijesztett mert lihegett.

- Ne csinálj semmit! Maradj csendben és ne gyere ki a szobából! - hadarta el ezt a két mondatot és már el is tűnt. Én csak dermedten ültem az ágyban betakarózva. Nem értettem, hogy most mi a baja, hogy miért lihegett, hogy miért nézett ki úgy mint aki meg van ijedve. Lassan keltem ki a meleg ágyból és léptem az ajtóhoz. Kíváncsi voltam miért volt ilyen Dennis... Ráraktam a kezem a kilincsre és halkan lenyomtam. Az ajtó halk nyikorgással nyitódott ki. A folyosón sötét volt, csak a lépcső felől jött világosság. Halk léptekkel indultam el a lépcső felé és mikor odaértem automatikusan csuktam be a szemem, mert hirtelen csapott meg a lentről jövő fény. Miután megszoktam a fényt leindultam a lépcsőn, de megtorpantam. Először azért mert deja vu érzésem volt, majd másodszor azért mert egy mély. érdes férfi hangot hallottam. Lejjebb akartam menni, hogy értsem is, hogy mit mond. Mikor már jól érthettem volna, léptek csapták meg a fülemet amitől megijedtem. Hirtelen fordultam meg és akartam volna felszaladni a lépcsőn, de a bokám ellenkezett. Gyorsan estem a földre egy kisebb sikollyal.

- Ez mi volt? - a kemény, érdes hang kételkedően csengett. Félelmetes volt hallgatni ahogy az a férfi beszél, és biztos voltam benne, hogy ő maga is félelmetes.

- Nem érdekes! - ár csak ajtó csapódást hallottam és megint csak lépteket. Félve néztem oda, de megkönnyebbülve láttam, hogy csak Dennis az.

- Mondtam, hogy maradj a szobában nem? - guggolt le elém és kivette a kezem fogásából a bokámat.

- Áú! - néztem rá csúnyán, mert eléggé fájt ahogy megfogta.

- Ez kificamodott. - állapította meg, majd karjaiba kapott. Én meglepődve kapaszkodtam a nyakába és néztem az arcát. Most először láthattam őt nagyon közelről. Már kezdett borostásodni az arca, késztetést éreztem arra, hogy végig simítsam. Bement a szobába és letett az ágyra, majd kihúzott egy nagyobb fiókot amiből kivett egy elsősegély dobozt. Lecsavarta egy fehér dobozú krém tetejét, majd tett belőle az ujjára egy keveset és a fájó bokámra kente. Néha-néha felszisszentem mikor erősebben kente bele a bőrömbe a krémet. Mikor ezzel végzett elővett egy fáslit, majd a bokám köré tekerte.

- Kész is van! Vigyázz magadra te kis butus. - nézett rám mosolyogva, majd megcsípte az orromat.

- Ki volt lent? - ötlött ki belőlem a kérdés mire lefagyott az arcáról a mosoly.

- Az apám. - zárta le a témát, mert hirtelen egy újat kezdett. - Pihentesd a bokád jó? Majd én kiszolgállak. - megint mosolyogni kezdett amitől a szívem hevesebben kezdett verni.

- Haza kell mennem... - kezdtem el motyogni. - A szüleim már biztos aggódnak...

- Úgy tudják táborban vagy, és most sehol sem vagy biztonságban csak itt. Velem. - mindent megoldott. Úgy tűnik innen nem tudok szabadulni. Belenéztem barna szemeibe, és  mintha megállt volna a világ. A levegő nem akart jönni, majd a másik percben már kapkodtam ki-be.

A másik pillanatban meg ajkaira tapadtam.

12.fejezet - A jövőben...?

"A karjaiban biztonságban érzem magam!"

~ Naomi McCall

- Rendben vagytok? - hallottam meg egy ismerős hangot Dennis mögül. Gyengéden távolabb tolt magától, de nem engedett el.

- Igen, pont időben! Köszi haver! - háta mögé pillantottam és Sam tárult elém kezében egy pisztollyal. Magam mögé vezettem a tekintetem és egy kisebb sikítás hagyta el a számat. Fejemet Dennis mellkasába fúrtam és megszorítottam a pólóját. Az az ember aki nem rég még fegyvert fogott a halántékomhoz most a földön fekszik holtan a társaival együtt. 

- Most el kell húznunk innen! - szólalt meg sürgetően Sam, majd éreztem ahogy Cooper eltol magától és a kezemhez vezeti sajátját és megfogja. Nem szóltam semmit mikor elkezdett gyengéden húzni maga után, még mindig le voltam sokkolódva. Beültünk a kocsijába, majd elindultunk. Hirtelen eszméltem fel.

- Hova viszel? - kaptam rá a fejem.

- Haza. - kezdtem megnyugodni mikor meghallottam ezt a szót "haza". Becsuktam a szememet, de rögtön ki is nyitottam. Magam előtt láttam a holttesteket és ettől kirázott a hideg. A karom fájt ott ahol az az ember megragadott, de legjobban az az érzés fájt ahogy az én közelemben halt meg valaki. 

Mikor éreztem, hogy a kocsi megállt azonnal kipattantam az autóból és indultam volna be a házba, de megtorpantam. Dennisre és Samre vetettem a tekintetem.

- Azt mondtad haza viszel! - néztem rá értetlenül.

- Igen! Haza... Hozzám! - indult el felém, de én hátráltam.

- Vigyél haza most! - kiabáltam rá. - Nem érted? Vigyél haza azonnal! Nem is... Haza sétálok! - indultam meg a sötét úton, mire hátulról elkapott és a hátára dobott. - Tegyél le! Elegem van belőled!

- Értsd meg, hogy nem vagy otthon biztonságban! - lépett be az ajtón, majd lerakott a kanapéra. 

- Miért itt biztonságban vagyok? Veled? - néztem rá és ebben a pillanatban belépett Sam is az ajtón.

- Velünk! - javított ki.

- Miért kéne bíznom bennetek? Gyilkosok vagytok! - fogtam meg a fejem és a térdemre hajoltam. Eszméletlenül elkezdett fájni.

- Most mentettünk meg! - mondott egy nyomós érvet Sam. Dennis meg sem szólalt, csak állt és nézett. 

- Most ne vitatkozz légyszíves, csak gyere és feküdj le aludni, sok volt neked ez a mai nap! Holnap haza viszlek! - felemeltem a fejem és rávezettem a tekintetem. Előttem térdelt és lágyan figyelte a reakciómat. Lassan bólintottam egyet majd fel álltam és elindultam a lépcső felé. Már tudtam, hogy melyik szobába kell menni ezért kinyitottam az ajtót és egyből az ágyba vetettem magam. Nem érdekelt az, hogy tiszta kosz vagyok betakaróztam és a szemeim egyből lecsukódtak. Hallottam ahogy Dennis meg áll mellettem, de nem sétál ki, csak ott áll. Mikor már kezdett elnyomni az álom rögtön fel is pattantam a fekvő helyzetből. Ismét csak a holttesteket láttam, ahogy véresen fekszenek a földön. 

- Dennis... - szólaltam meg halkan szinte suttogva. - Légyszíves... aludnál velem...? - nem tudom mi késztetett arra, hogy ezt kérjem tőle, mégis megtettem. Nem válaszolt csak bebújt mellém és automatikusan átkarolt és a mellkasára húzott. Szemeim kitágultak és a szívem heves dobogásba kezdett. Megpróbáltam arrébb húzódni, de erősen megragadt a testem és nem engedett mozdulni. Nem akartam többet próbálkozni, mert jól esett, ahogy átölelt. Biztonságban éreztem magam a karjaiban és ott is nyomott el az álom.

- Szerelmem! Ébredj fel! - hallom meg Dennis érdes hangját. - Éhes vagyok! - elmosolyodtam mikor éreztem, hogy fejét a nyakamba fúrta. 

- Pillanat! - öleltem át és kinyitottam a szemem. Ő is rám vezette a tekintetét, majd elkezdett kuncogni.

- Imádlak! - adott egy lágy csókot ajkaimra amit viszonoztam. Heves csók csatába kezdtünk, majd rám feküdt. - Lehet, hogy inkább megeszlek téged! - elkezdte a nyakam puszilgatni és még jobban kuncogott. Fölém hajolt, mélyen a szemebe nézett. - Szeretlek!

Lassan, mégis magabiztosan nyitottam ki a szemem. Magam mellé néztem, de már egyedül feküdtem az ágyon. Dennis azt mondta, hogy amit álmodok az meg fog történni. Akkor a jövőben...?

11.fejezet - Bárkit, csak őt ne!

"Azt hittem elveszítelek...!"

~ Dennis Cooper

Drake velem szemben ült. Most először látom őt halálosan komolynak és ez megijesztett. Megijesztett, hogy milyen gyilkos tekintettel méregették egymást a fiúk, majd Dennis törte meg a csendet.

- A húgod nem boszorkány, hanem valami más. Mit hallgattál el előlünk? - rá kaptam a fejem, majd vissza a bátyámra. A csend nem kínos volt, hanem inkább feszült. Én meg sem tudtam szólalni, csak ültem ott mint egy rongybaba és tehetetlennek éreztem magam. 

- A húgom különleges és pont ezért próbáltam elrejteni előletek. - most már semmit sem értettem. Csak kapkodtam össze-vissza a fejemet köztük. Egyre kuszábbnak tűnt minden és úgy éreztem, hogy nem is tudtam eddig semmit sem a saját életemről, én csak egy báb voltam akit kedvükre irányítottak.

- Micsoda ő? - még jobban elkomolyodott a hangja.

- Siavaria. - mondta ki lassan ezt az érthetetlen szót. Ránéztem Dennisre, mert biztos voltam benne hogy ő tudja miről van szó. Nem tévedtem, hiszen megmerevedett és megrémülve nézett Drakere. 

- Az nem lehet! - nyögte ki halkan, majd az asztalhoz állt és rácsapott. - Hazudsz! Már rég kihaltak! - felemelte a hangját, mire én összerezzentem. Drake is fel állt. de nem mozdult. 

- Mi az a Siavaria? - kérdeztem rá halkan, de féltem, hogy valamelyik fiú durván csendre int, de még ennyit sem tettek meg. Mintha én ott sem lettem volna. 

- Ugye tudod, hogy milyen nagy veszélyben van? Ugye tudod, hogy ha megtudják, hogy mi ő gondolkozás nélkül megölik?! - a végén már elkezdett kiabálni.

- Éppen ezért óvtam őt tőled! Azt hiszed nem tudom, hogy évekig figyeltél minket? De sajnos ideköltöztünk, így a közelébe kerültél. - nézett rá a falra és elhúzta a száját.

- Én kifejezetten örülök neki! - kiáltott fel, mire a bátyám rá kapta a tekintetét és elindult felé. Még soha nem láttam ilyen dühösnek és ez félelmetessé tette. Már majdnem egymásnak mentek, de ezt nem engedhettem.

- Elég! - kiáltottam el magam, mire mindketten rám kapták a tekintetük, de hirtelen zajt hallottunk. Az ajtó csapódott, ezzel jelezve, hogy valaki volt itt.

- Jajj, ne! Most mennünk kell! - ragadta meg a csuklóm Dennis, és maga után rángatott. Nem akartam ott hagyni a bátyám, ezért megpróbáltam szabadulni a szorításából, de nem sikerült. Azt sem értem  miért nem jött utánunk, de már késő volt ezen gondolkodnom mivel már kint voltunk a hideg éjszakai levegőn. Két fickó állt előttünk pisztollyal a kezükben. Ijedtemben összerezzentem és Dennis mögé bújtam, de hirtelen elkapott valaki hátulról és a nyakamnál fogva és előre vonszolt. Dennis megpróbált utánam kapni, de esélye se volt két pisztolyos ellen. Egy hideg tárgyat éreztem a halántékomnál. Hirtelen könny szökött a szemebe és inkább be is csuktam.

- Mi van Dennis koma? Most nem akkora a pofád? - hallottam magam mögött egy érdes hangot. A hideg kirázott ahogy a szél megcsapott, azon gondolkodtam, hogy vajon ezek a pillanatok az utolsók számomra? Az utolsó levegő vétel, vagy az utolsó emlékem? Még jobban rám jött a zokogás.

- James! Bárkit, csak őt ne! - hallottam Dennis el haló hangját, ahogy könyörög a mögöttem állónak. Nem fogtam fel szavai súlyosságát, csak a pisztolyra tudtam koncentrálni ami a fejemhez szegeződik.

- Mert ha... - és egy puffanás, majd még egy. Sikítva estem a földre és befogtam a fülem. Remegtem a félelemtől.

- Naomi! Naomi, nézz rám! Nézz már rám, hogy az isten áldjon meg! - hideg kezeket éreztem az arcomon. - Shh, nyisd ki a szemed! - lágy hangja miatt nehezen, de kinyitottam szemeimet. - Rendben vagy? - lassan, remegve bólintottam egyet. Egy nagyot sóhajtott, majd segített fel állni a hideg talajról. Meleg ölelésébe vont és halkan a fülembe suttogott.

- Senkinek sem hagyom, hogy bántson! Senkinek!

10.fejezet - Légy erős!

"Maradj erős... Mert ha elgyengülsz nem kelsz fel többé!" 

~ Dennis Cooper

Kirázott a hideg ahogy a hideg ujjait az arcomnál éreztem. Gyengéd volt, mégis durvának éreztem. Két ujja közé fogta államat, majd feljebb emelte a fejemet. 

- Nyisd ki a szemed! - suttogta lágyan ami arra késztetett hogy szót fogadjak neki. Lassan kinyitottam a szemem és az ő szinte már fekete  szemeit bámultam. Mintha elfelejtettem volna azt, hogy ki ő, mit csinált velem. Aztán minden beugrott. Elrántottam a fejem, majd ellöktem magamtól, így már nagyobb volt a távolság köztünk és tisztán tudtam gondolkodni. - Mi a baj? Azt hittem élvezed. - kacsint rám, majd elkezd pimaszul mosolyogni. Itt lett elegem, fel ment bennem a pumpa. 

- Mit képzelsz te magadról? Ki vagy te, hogy csak így elrabolj és ilyeneket csinálj? Hmm? Áruld már el nekem! - indultam el felé kiabálva. Hirtelen különös erőt éreztem, olyat mit még soha és ezzel együtt az önbizalmam is növekedni kezdett. Dennis csak állt egy helyben és csak bámult. Nem hátrál, nem próbált védekezni egyszerűen csak bámult, mintha valami érdekes lett volna rajtam.

- Elképesztő! - suttogta úgy, hogy még én is alig hallottam, majd megálltam és végignéztem magamon. A testem körül lila fény jelent meg és szó szerint ragyogtam. Nem értettem hogy mi történik velem, talán felgyulladok? Ijedten néztem rá Dennisre aki csak megrázta a fejét. - Nem... Nem az nem lehet...! - csak ezt hajtogatta és ezzel még jobban megijesztett. Éreztem amint könnyek szökik a szemembe, majd egymás után folynak le az arcomon. Elindult sebesen felém, majd megölelt. - Nyugodj meg, jó? Shh, nincs semmi baj. - kezdte el simogatni a fejemet, de én nem akartam ilyen özel kerülni hozzá ezért megpróbáltam újból ellökni, de az erőm elfogyott, összerogytam a karjaiban, csak ő tartott. Mikor már éreztem, hogy jobban vagyok eltávolodtam tőle és ő is hagyta. 

- E-ez mi volt? - a hangom remegett.

- Én sem tudom, de egy valaki tudja. Az pedig a bátyád. - elkerekedett a szeme.

- Drake tényleg itt van? Te szemét!

- Jó, jó! Csak menjünk már! - ragadta meg a csuklóm majd elkezdett maga után rángatni, majd hirtelen megfordult és végignézett rajtam. - Nem! Ez így nem lesz jó! - megfordított, majd visszataszigált a szobába. Az ágyra dobta a nadrágomat és egy hatalmas fekete pólót és rögtön beugrott.

- Te öltöztettél át ebbe? - mutattam magamra, majd elkerekedett a szemem mikor bólintott egyet és kilépett az ajtón. Én tátott szájjal vettem fel a kirakott ruhákat. Kitudja, hogy mit csinált ez az őrült...

Mikor sikerült felöltöznöm kinyitottam az ajtót és Dennis készen állt előttem mint egy testőr. 

- Nah indulás! - mikor kiléptünk a bejárati ajtón rögtön feltűnt, hogy már este van. Sokáig voltam kiütve. Egy nagy fekete autóban utaztunk, de egyikünk sem szólalt meg, mindketten csöndben voltunk. Dennis az útra koncentrált, én meg arra hogy megjegyezzem merre kell menni. Meg kell mentenem a bátyám ha tényleg elfogták és ha ő is olyan mint én... Megölik! Befordultunk egy kisebb útszakaszra, majd megálltunk. 

- Mikor kiszállunk, fogd meg a kezem és hajtsd le a fejed ha életben akarsz maradni! - tanácsolta, majd egyszerre szálltunk ki a kocsiból. Rögtön átjött az én oldalamra, megragadta a kezem és sebes léptekkel indultunk előre. Messziről észrevettem egy hatalmas nagy házat ahonnan fény szűrődött ki. Mikor egyre közelebb értünk már hangos nevetéseket is hallottam, ami elég ijesztő volt. Lehet, hogy nincs is itt a bátyám? Lehet hogy ez egy csapda? Meglepődtem mikor nem mentünk be a zajos, fényes házba hanem egy kisebb kuckónak az ajtaját nyitotta ki kulccsal. Mikor beléptünk bezárta és leinvitált az előttünk lévő lépcsőn. Ahogy egyre lentebb értünk kezdett megint világos lenni szintén úgy mint az előbbi házban, illetve a levegő is egyre hidegebb lett. Elkezdtem fázni ezért átöleltem magam és úgy sétáltam lejjebb.

- Nem akarod hogy inkább én öleljelek? - szólalt meg az az ördög mikor leértünk.

- Azt lássam meg és kitöröm a karod! - hallottam meg a bátyám hangját.

- Drake! - fordultam meg és mikor megláttam a karjába ugrottam. - Mi történik? - suttogtam a mellkasába.

- Törpe lehet egy kérésem? - hajolt le a fülemhez. Én csak bólintottam egyet. - Légy erős!

9.fejezet - Elraboltak?! #2 (Teljes)

"Egyszer csak egy villanás, zajok és bumm... Sötétség..."

Meglepődtem. A könyv üres volt, de nem csak elöl hanem az összes lapja. Egy árva kis írás vagy betű se volt benne. Tehetetlenül zártam be a könyvet és dobtam az ágy végébe. Egy nagyot sóhajtottam és elkezdtem gondolkodni. Azt mondta Dennis hogy valami féle rúna segít nekünk... Hirtelen álltam fel és indultam el az íróasztalom felé. Elővettem egy lapot és egy ceruzát majd megpróbáltam valamit alkotni, de nem sikerült. Bárhogy is törtem a fejem semmi sem jutott az eszembe, így elkezdtem értelmetlen vonalakat rajzolni hátha kijön valami ábra, de nem éreztem ugyan azt a bizsergető érzést az ujjamban mint akkor. Reménytelenül dobtam arrébb a ceruzát. Gyerünk Naomi, ne legyél ilyen béna! Próbáltam ösztönözni magam, de minden hiába. Megfordultam a székemen és az ágyamon heverő könyvre pillantottam. Lehet hogy ez tényleg csak egy hülye könyv. Felálltam, majd ledobtam magam az ágyra, becsuktam a szemem és hagytam hogy kipihenjem magam ezzel együtt hagytam, hogy berántson egy álom a fekete lyukba.

- Naomi! Naomi! Naomi! - ismeretlen hangokat hallottam magam mellől. Az iskola előtt álltam én és...Én. A hatalmas udvaron van egy gyönyörű cseresznye virág fa. Ez alatt álltam háttal saját magamnak. A hajamat néha-néha megcsapta a szél, de nem mozogtam, mintha csak bámultam volna magam elé. Megpróbáltam közelebb menni, de ekkor egy fekete elmosódott árny jelent meg mögöttem. A fa alatt lévő énem nem mozdult, de a lábaim mozgásra késztettek és sebes léptekkel közelítettem meg magam. Mikor már majdnem hozzáértem a saját vállamhoz koppanást hallottam.

Kinyitottam a szemem és hirtelen ültem fel. Előttem állt Dennis Copper kezében a lámpámmal, amit szerintem levert a helyéről.

- Te...?

- Én csak érted jöttem. - jelentette ki, majd a lámpát visszarakta a helyére és elindult felém.

- Miért is? - álltam fel az ágyról és az ajtó felé kezdtem lépkedni. Nagyon fura volt... Mikor az ajtóhoz értem megmarkoltam a kilincset és mikor leakartam nyomni valaki megelőzött. Hátra akartam fordulni megnézni ki az, de minden elsötétült.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hirtelen nyitottam ki a szemem és ültem fel. Hevesen kapkodtam a levegőt és a szívem a torkomban dobogott. Beugrott mi történt, hogy minden elsötétült, hogy valaki leütött. Egy francia ágyon ültem egy szobában. A szoba falai vérvörösek voltak szintén mint a függöny. Előttem helyezkedett el az ajtó ami nagy volt és barna. Nem is érdekelt tovább hogy milyen a szoba másik fele, felálltam és elindultam a kijárat felé. Hozzáértem a kilincshez, majd lassan lenyomtam. Hatalmasra nyitottam a szemem mikor éreztem hogy könnyedén kitudom nyitni. Megálltam egy kicsit és elkezdtem gondolkozni. Ez mind Dennis Cooper műve... Mi vár rám odakint hogy ha kinyitom az ajtót és kilépek rajta? Egy nagy levegőt vettem... Lassan kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta. Egy folyosón találtam magam ami teljesen meg volt világítva és csak az én léptemet és lélegzésemet lehetett hallani. Megnéztem a folyosó mindkét végét és a jobb oldalon észrevettem egy lépcsőt. Halkan elindultam, de ekkor vettem észre hogy nem a saját ruhámban vagyok, mivel rettenetesen elkezdtem fázni. Egy hosszú fehér hálóing volt rajtam csupán, és semmi más. Mikor elértem a lépcsőhöz megtorpantam. Dennis mély és érdes hangját hallottam és egy másik férfiét. Nem értettem semmit, hogy miről is beszélnek ezért visszatartott lélegzettel lépdeltem lefele a lépcsőfokokon. Nem tudom, hogy miért és hogyan vagyok ilyen merész, de csak az járt a fejemben hogy ki kell innen jutnom, hogy Dennis elrabolt és nem szabad bíznom benne. Mikor már szinte a lépcső legalján voltam már tisztán hallottam a hangokat.

- Ha apád megtudja... - hallottam az idegen férfi hangját.

- Nem fogja! - Dennis hangja magabiztos volt és határozott oly annyira hogy kirázott a hideg.

- Te tudod... De mit akarsz kezdeni egy boszorkánnyal? Főleg ha a bátyja megtudja hogy itt van... Nem fog öröm táncot járni... - hallottam amint valaki egy nagy levegőt vesz, majd kifúja. Drake... Drake itt van? Drake is...?

- Most menj! - lépteket hallottam, majd ajtó csapódást. Mi lesz ha erre jön? Észre fog venni! Sietve még is halkan megpróbáltam fellépdelni a lépcsőn mikor újra meghallottam azt a magabiztos, kemény hangot.

- Állj meg ott és gyere ide! - hirtelen rezzentem össze és úgy éreztem menten elájulok. A lábam kezdett alattam összerogyni. - Vagy menjek én?! - hallottam ahogy elkezd a felém lépkedni. Megfordultam és megláttam őt. A lépcső legalján állt így végig tudtam nézni rajta. Egy egyszerű fekete rövid ujjút és egy fekete szakadt farmert és tornacipőt. Haja rendezetlen volt és szeme szinte csak csillogott. - Gyere ide! - szólt újra, de most lágyabb hangon. Én hátráltam felfele, majd megfordultam és elkezdtem futni. Mikor felértem a folyosóra azt a szobát céloztam meg amiben felébredtem és sebesen befutottam, majd becsuktam az ajtót, de szomorúan láttam hogy csapdát állítottam magamnak. Az ajtót nem lehetett bezárni ezért nekidőltem és vártam. Vártam hogy mikor kap el. Egy kis ideig nem hallottam semmit csak a csendet, majd meghallottam a lépteit. Lassú volt, mégis hangos. A levegőt kapkodtam ki-be, a mellkasom gyorsan emelkedett és süllyedt. 

- Naomi állj el az ajtó elől és engedj be! - nem tettem eleget a kérésének, ezért csak egy nyomást éreztem, majd egyszerűen arrébb tolt engem az ajtóval együtt. A szoba másik végébe futottam, de már tudtam hogy ennyi, vége, elkapott... A fal felé fordultam ezért újból csak a lépteit hallottam. Éreztem hogy a hátam mögött áll, majd hirtelen fordított maga felé. Becsuktam a szemem mert nem akartam ránézni. Egyszerűen félelmet és gyűlöletet éreztem iránta. 

- Gyönyörű vagy...! - simította végig az arcomat.

9.fejezet - Elraboltak?! #1

"Egyszer csak egy villanás, zajok és bumm... Sötétség..."

Meglepődtem. A könyv üres volt, de nem csak elöl hanem az összes lapja. Egy árva kis írás vagy betű se volt benne. Tehetetlenül zártam be a könyvet és dobtam az ágy végébe. Egy nagyot sóhajtottam és elkezdtem gondolkodni. Azt mondta Dennis hogy valami féle rúna segít nekünk... Hirtelen álltam fel és indultam el az íróasztalom felé. Elővettem egy lapot és egy ceruzát majd megpróbáltam valamit alkotni, de nem sikerült. Bárhogy is törtem a fejem semmi sem jutott az eszembe, így elkezdtem értelmetlen vonalakat rajzolni hátha kijön valami ábra, de nem éreztem ugyan azt a bizsergető érzést az ujjamban mint akkor. Reménytelenül dobtam arrébb a ceruzát. Gyerünk Naomi, ne legyél ilyen béna! Próbáltam ösztönözni magam, de minden hiába. Megfordultam a székemen és az ágyamon heverő könyvre pillantottam. Lehet hogy ez tényleg csak egy hülye könyv. Felálltam, majd ledobtam magam az ágyra, becsuktam a szemem és hagytam hogy kipihenjem magam ezzel együtt hagytam, hogy berántson egy álom a fekete lyukba.

- Naomi! Naomi! Naomi! - ismeretlen hangokat hallottam magam mellől. Az iskola előtt álltam én és...Én. A hatalmas udvaron van egy gyönyörű cseresznye virág fa. Ez alatt álltam háttal saját magamnak. A hajamat néha-néha megcsapta a szél, de nem mozogtam, mintha csak bámultam volna magam elé. Megpróbáltam közelebb menni, de ekkor egy fekete elmosódott árny jelent meg mögöttem. A fa alatt lévő énem nem mozdult, de a lábaim mozgásra késztettek és sebes léptekkel közelítettem meg magam. Mikor már majdnem hozzáértem a saját vállamhoz koppanást hallottam.

Kinyitottam a szemem és hirtelen ültem fel. Előttem állt Dennis Copper kezében a lámpámmal, amit szerintem levert a helyéről.

- Te...?

- Én csak érted jöttem. - jelentette ki, majd a lámpát visszarakta a helyére és elindult felém.

- Miért is? - álltam fel az ágyról és az ajtó felé kezdtem lépkedni. Nagyon fura volt... Mikor az ajtóhoz értem megmarkoltam a kilincset és mikor leakartam nyomni valaki megelőzött. Hátra akartam fordulni megnézni ki az, de minden elsötétült.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ha tudni szeretnétek a folytatását komizzatok/iratkozzatok fel!

(Csak hogy tudjam hogy itt vagytok)

8.fejezet #Dennis szemszöge - Az életem kulcsa

Sziasztok! A legtöbben Dennis szemszögét szavaztátok meg, ezért meg is hoztam! 

Remélem tetszeni fog, ha igen iratkozzatok fel, kommenteljetek légyszíves!

<!Trágár szavakat tartalmaz!>

Csók! :* <3

" Több mint valószínű, hogy teljesen más min a többi..."

~ Dennis Cooper

Meglapultam a sötétben és néztem ahogy távozik. Kecses lábait gyorsan szedte, hogy minél előbb visszaérjen a táborozóhelyhez. Elmosolyodtam ahogy visszagondoltam milyen figyelmesen hallgatta azt amit mondtam. Egész végig engem figyelt és néha-néha bólintott egyet a fejével hogy érti. Lassan indultam el én is vissza a táborhoz, de hirtelen ugrottam egyet mikor Sam állt mögöttem.

- Mivan Den ennyire megtetszett a feszes popsia? - kezdett el a kezével a levegőben egy popót formálni. Megütöttem a vállát, majd elindultam mellette.

- Mi van Bellácskával? - kérdeztem vissza.

- Hát Bellácskával találkozni fogok. - kezdett el vigyorogni.

- Értem. - Samnek olyan könnyű becserkészni egy csajt. 

- Te... Amúgy apád keresett téged.

- Még is mit akart? 

- Azt kérdezte mi van a McCall lánnyal. A bátyját elkapták. - hirtelen torpantam meg. 

- Azt hittem hogy ez csak az én ügyem! Menjünk el a bázisra... Most! - kezdtem el gyorsabban lépdelni. - Hívd Jamest. - ez volt az utolsó szavam hozzá. Pár percen belül meg érkezett James egy fekete sport autóval. Beültem, majd teljes erővel becsaptam az ajtót.

Hangosan nyitottam ki, majd csuktam be a bázis ajtaját. Éppen megbeszélés folyhatott mert mindenki aki számított ott ült a nagy asztalnál, de ez sem állított meg. Dühösen álltam meg apám előtt.

- Beszélhetnénk egy percre? - próbáltam visszafogni a hangomat.

- Nem érek rá. - lökte oda nekem a szavakat úgy, hogy még csak rám sem nézett.

- Jó. - léptem hozzá közelebb. - Akkor itt mondom. Nagyon leszarom hogy mit csinálsz a saját ügyeiddel, úgy hogy jó lenne ha befejeznéd azt hogy belenyúlkálsz a munkámba. A McCall testvérek az ügyeim! - emeltem fel a hangom.

- Most már nem. - válaszolt nyugodt hangon, de még mindig nem vezette rám a tekintetét. - Ez már James ügye. - még jobban felment bennem a pumpa. Jamesre néztem, aki egy kicsit megtorpant és elhagyta az épületet. Nem féltem utána menni. Az eső elkezdett esni, de még így is tisztán láttam a távolodó alakját.

- James! - kiabáltam utána. Észrevett és futni kezdett. Beszari... Utána eredtem, majd nem kellett sok idő mire elkaptam. Megragadtam a dzsekijét és a falhoz szorítottam. 

- Most szépen vissza adod az ügyet nekem.

- Dennis... Miért hiszed azt hogy én akartam ezt az ügyet? Az apád mondta hogy muszáj elvállalnom. Nem tehetek semmit! - kiabált rám, majd próbált kiszabadulni a szorításomból.

- Hidd el de én tehetek pár dolgot egy ilyen mocskos alakkal mint te. - erősebben szorítottam a falhoz mire hevesebben kezdte venni a levegőt.

- Drake McCall... Eltudlak vinni hozzá csak ennyit tehetek. - elengedtem, majd megkönnyebbülten felsóhajtott. - Erre! - indult el a kihallgató ház felé. Mikor beléptünk Drake csak ült előttünk némán és az asztalt pásztázta. Egy "maradsz" nézést küldtem Jamesnek, majd hangos nyikorgással húztam ki a széket és ültem én is az asztalhoz. Lassan rám vezette a tekintetét majd megszólalt.

- Megjött a rendelésem? 

- Nem egészen. Tudod hogy mi van a húgoddal?

- Hogy érted? - kerekedett el a szeme. - Azt hiszed nem tudom ki vagy Dennis Cooper? Hogy majd bejössz ide és játszod a rossz vadászt? - mosolyodott el. - Nagyon féltem a húgomat és nem egyszer láttalak körülötte ólálkodni. - itt nyeltem egyet.

- Tudtad hogy el akarom fogni. - jelentettem ki.

- Tudtam hogy nem fogod megtenni, de más igen.

- Pedig most ő a következő. - álltam fel, majd kiléptem a kihallgató teremből. Sam állt előttem.

- Akkor most Naomi jön?

- Igen! Magam mellett kell tudnom az életem kulcsát!