2016. november 11., péntek

13.fejezet - Más...



" Egyszer közönyös, utána kedves... Ezzel az őrületbe kergetett...! "



Hirtelen hallottam hangokat amik a szoba felé tartottak. Dennis kivágta az ajtót és amilyen gyorsan kinyitotta, olyan gyorsan csukta be. Megijesztett mert lihegett.

- Ne csinálj semmit! Maradj csendben és ne gyere ki a szobából! - hadarta el ezt a két mondatot és már el is tűnt. Én csak dermedten ültem az ágyban betakarózva. Nem értettem, hogy most mi a baja, hogy miért lihegett, hogy miért nézett ki úgy mint aki meg van ijedve. Lassan keltem ki a meleg ágyból és léptem az ajtóhoz. Kíváncsi voltam miért volt ilyen Dennis... Ráraktam a kezem a kilincsre és halkan lenyomtam. Az ajtó halk nyikorgással nyitódott ki. A folyosón sötét volt, csak a lépcső felől jött világosság. Halk léptekkel indultam el a lépcső felé és mikor odaértem automatikusan csuktam be a szemem, mert hirtelen csapott meg a lentről jövő fény. Miután megszoktam a fényt leindultam a lépcsőn, de megtorpantam. Először azért mert deja vu érzésem volt, majd másodszor azért mert egy mély. érdes férfi hangot hallottam. Lejjebb akartam menni, hogy értsem is, hogy mit mond. Mikor már jól érthettem volna, léptek csapták meg a fülemet amitől megijedtem. Hirtelen fordultam meg és akartam volna felszaladni a lépcsőn, de a bokám ellenkezett. Gyorsan estem a földre egy kisebb sikollyal.

- Ez mi volt? - a kemény, érdes hang kételkedően csengett. Félelmetes volt hallgatni ahogy az a férfi beszél, és biztos voltam benne, hogy ő maga is félelmetes.

- Nem érdekes! - ár csak ajtó csapódást hallottam és megint csak lépteket. Félve néztem oda, de megkönnyebbülve láttam, hogy csak Dennis az.

- Mondtam, hogy maradj a szobában nem? - guggolt le elém és kivette a kezem fogásából a bokámat.

- Áú! - néztem rá csúnyán, mert eléggé fájt ahogy megfogta.

- Ez kificamodott. - állapította meg, majd karjaiba kapott. Én meglepődve kapaszkodtam a nyakába és néztem az arcát. Most először láthattam őt nagyon közelről. Már kezdett borostásodni az arca, késztetést éreztem arra, hogy végig simítsam. Bement a szobába és letett az ágyra, majd kihúzott egy nagyobb fiókot amiből kivett egy elsősegély dobozt. Lecsavarta egy fehér dobozú krém tetejét, majd tett belőle az ujjára egy keveset és a fájó bokámra kente. Néha-néha felszisszentem mikor erősebben kente bele a bőrömbe a krémet. Mikor ezzel végzett elővett egy fáslit, majd a bokám köré tekerte.

- Kész is van! Vigyázz magadra te kis butus. - nézett rám mosolyogva, majd megcsípte az orromat.

- Ki volt lent? - ötlött ki belőlem a kérdés mire lefagyott az arcáról a mosoly.

- Az apám. - zárta le a témát, mert hirtelen egy újat kezdett. - Pihentesd a bokád jó? Majd én kiszolgállak. - megint mosolyogni kezdett amitől a szívem hevesebben kezdett verni.

- Haza kell mennem... - kezdtem el motyogni. - A szüleim már biztos aggódnak...

- Úgy tudják táborban vagy, és most sehol sem vagy biztonságban csak itt. Velem. - mindent megoldott. Úgy tűnik innen nem tudok szabadulni. Belenéztem barna szemeibe, és  mintha megállt volna a világ. A levegő nem akart jönni, majd a másik percben már kapkodtam ki-be.

A másik pillanatban meg ajkaira tapadtam.



4 megjegyzés:

  1. Szia, telefonon ebben a formátumban nagyon nehéz elolvasni. Nem tudnád esetleg átállítani a betű szint?

    VálaszTörlés
  2. Szia ez is nagyon érdekesre sikerült mint a többi és már nagyon várom az új részt

    VálaszTörlés